Egy másik ember

Egy másik ember (Könyv) ismertetője

"A nyolcvanas évek elején verseim, szövegeim előadása során egyre több eszközt tapasztaltam ki, amelyeket részben a nyelv, részben a hang, velük együtt pedig a mozdulat, a térbeli jelenlét felelőssége ad az ember kezébe. Megbizonyosodtam arról, hogy mindezzel autonóm költői munkát ... Folytatás ›› lehet létrehozni. Hangköltészeti performanszaim így egyre komplexabbak lettek nyelvileg, és egyszer csak felvetődött bennem a kérdés: miért nem társítom mindezt a zene dinamikus lehetőségeivel? Hiszen én magam is zenéltem, fiatalkorom legeredetibb tapasztalatai között ott volt a zene és a zenekar élménye - vissza kell hát térni hozzá, és egy még nagyobb, kollektív teret megnyitni vele! Elsősorban Bernáthyra gondoltam, hiszen vele a Fölöspéldány alternatív irodalmi csoportban már 1979 óta dolgoztam... Aztán ott volt régi barátom, Virágh Laci, profi zenész a kommersz szférában, meg Nagy Attila, akit még a Mozgó Világból ismertem, amikor gimnazistaként felkeresett a verseivel. Róla is tudtam, hogy ismert punkzenész. Egy avantgárd, egy punk, egy vendéglátós - ez pont jó keverék.
Az 1984. november 4-i első koncertünket követő fellépések során '85 szeptemberének végén került sor az első nagy hajókirándulásra a monolit irodalompolitikai blokként felügyelt Írószövetség esztétikai bomlasztása céljából nemrégiben alakult Örley István Baráti Körrel. Rácz Péterék néhány órára kibéreltek a MAHART-tól egy folyami hajót, amely aztán megtelt író- és művészbarátokkal, családtagokkal, diákokkal és rokonszenvezőkkel. A mi szerepünk a zárókoncert volt: a ma gyar költészet számomra legfontosabb darabjai alapján kialakított "Tankanyar" repertoárjából játszottunk, odakint már sötét volt, égtek a város fényei, a hajó pedig körözött a Szabadság híd és a Margit híd között, tiszta volt az ég, és szép félhold világlott rajta. A koncert végére Attila teljesen begerjedt, egy hentesbárddal verte az elektromos bőgő húrjait. Vele ellentétben a tavasszal hozzánk csatlakozott Márta István komoly nyugalommal játszott, lezárásul egy improvizációt kezdeményezve: egy kísértethajó mászkált föl-alá, amelyről ordító zene és hujjogatás hangzott, és dőlt belőle a hang és a fény."
A(z) Egy másik ember (Könyv) szerzője Szkárosi Endre.